Feröer-szigetek I.

Az elkövetkezendő pár blog posztban igyekszem elmesélni, illetve megosztani a feröer-szigeteki élményeimet, az ott készült képekkel. Kezdhetném azzal, hogy miért pont a Feröer-szigetek, de szerintem felesleges, főleg fotós szemmel. Az már érdekesebb kérdés, hogy miért pont szeptember végén? Nos, ennek három oka volt: szeptember már szezonon kívül esik, ezért kevesebb a turista, ezzel összefüggésben pedig kicsit olcsóbbak a szállások, de a legfőbb oka az volt, hogy a táj szépen lassan a rikító zöldből átváltozik sárgás-barnás árnyalatúvá ahogy beköszönt az ősz. Maga az időjárás gyakorlatilag évszaktól független, nyáron maximum pár fokkal van melegebb (2-6 fok között volt a hőmérséklet míg ott voltam), de ugyanúgy kiszámíthatatlan az időjárás, egyik pillanatban süt a nap, a másikban szakad az eső (de erről majd később). Az biztos, hogy megfelelő öltözetre szüksége lesz az idelátogatónak, a legjobb beruházásom az utazás előtt (az esőkabáton kívül) egy esőnadrág volt, ami az orkánerejű szélben is tette a dolgát.

Egy hétre mentem, de ebből két nap gyakorlatilag utazással telt. Koppenhágában szálltam át az Atlantic Airways gépére, de mivel előtte Ryanairrel repültem, hagytam egy 4-5 órát a csatlakozásra. Még nem repültem úgy átszállással, hogy két különböző légitársaság, így fárasztóbb volt leszállás után felvenni a bőröndöt majd újra feladni és átmenni a biztonsági ellenőrzésen. Viszont olyan szállást sikerült találnom, amiben benne volt a reptéri transzfer és az autóbérlés is, úgyhogy ezzel szerencsém volt.

Még az utazás előtt gondosan megterveztem, hogy mely helyszíneket szeretném felkeresni, ezek nagy részét sikerült is megnézni, illetve pár képet készíteni.

Az első reggel borús volt, így a nap a felhők takarásában kelt fel, viszont egy órával később elő-elő bújt, így sikerült pár képet készítenem. A szállásomhoz közeli Witches Finger nevezetű kilátó ponthoz mentem, ahol egy 300 méter magas szikla található, ami hasonlít egy boszorkány ujjához.

Faroe Islands, Witches Finger trail

A nagyjából 20 perces odavezető út alatt is van látnivaló.

Faroe Islands
Faroe Islands

Nem panaszkodhattam, fotó szempontjából jól indult a nap.

 

In the next few blog posts, I will try to tell and share my experiences in the Faroe Islands with the pictures taken there.

I could start with why the Faroe Islands, but I think it's unnecessary - especially with a photographer's eye. The more interesting question is why exactly at the end of September? Well, there were three reasons for this: September is already out of season, so there are fewer tourists, and in connection with this, the accommodation is a little cheaper, but the main reason was that the landscape slowly changes from a bright green to a yellowish-brown shade. The weather itself is independent of the season, it is at most a few degrees warmer in summer (the temperature was between 2-6 degrees while I was there), but the weather is unpredictable, one moment the sun is shining, the next it is raining (but more on that later). It is certain that the visitor will need appropriate clothing, my best investment before the trip (besides the raincoat) was a pair of rain pants, which did the trick even in the hurricane-force winds.

I went for a week, but two of those days were spent traveling. I transferred to the Atlantic Airways plane in Copenhagen, but since I had flown with Ryanair before, I left 4-5 hours for the connection. I have never flown with a transfer on two different airlines, so it was more tiring to pick up the suitcase after landing, then drop it off again and go through security. However, I managed to find accommodation that included airport transfer and car rental, so I was lucky. Even before the trip, I carefully planned which locations I wanted to visit, and managed to see most of them and take a few pictures.

The first morning was overcast, so the sun rose under the cover of clouds, but an hour later it came out again and again, so I managed to take a few pictures. I went to the viewpoint called Witches Finger near my accommodation, where there is a 300 meter high rock that looks like a witch's finger. There is also a lot to see during the roughly 20-minute drive there.

I couldn't complain, the day started well from a photography point of view.