Trælanípa
Az első békés, nyugodt, szélcsendes napfelkelte.
Mivel egész délelőttre napos/felhős időt jósoltak eső nélkül, ezért Trælanípa-ra esett a választásom. Ez egy viszonylag könnyű séta, nagyjából 2 óra alatt bejárható oda-vissza. Fontos megjegyezni, hogy ez a túra fizetős, 200 korona, ami közelítőleg 10.000 Forintnak felel meg.
Az ösvény végig vezet a Feröer-szigetek legnagyobb tava mellett, melynek Sørvágsvatn a neve (más néven Leitisvatn). Egyedülálló optikai csalódásáról híres, ahol úgy tűnik, mintha a tó az óceán felett lebegne.
A séta végén elkérkezünk a Trælanípa nevezetű sziklához (Rabszolga-hegy), amely 142 méterrel emelkedik ki a tengerből. Úgy tartják, hogy a neve a viking korszakból származik, innen taszították a mélybe a rabszolgákat.
A visszafele vezető úton több szivárványt is lencsevégre kaphattam.
A Feröer-szigetek gyakorlatilag egy nagy legelő, úgyhogy sokszor találkozhatunk a túrák alkalmával legelésző birkákkal is. (Sok helyen emberrel nem, csak birkával.)
Drangarnir
Az utazásom egyik legjobban várt helyszíne Drangarnir. A lenyűgöző, 70 méter magas tengeri boltív egyenesen az Atlanti-óceán északi részéből emelkedik ki.
Ez egy olyan túra amit előre meg kell tervezni, ugyanis mint sok más látnivaló, magánkézben van a terület. Csak három nap lehet ide eljutni: szombat, vasárnap és szerda és csak adott időpontban indulnak a túrák (11:00). Két választási lehetőségünk van ha ide el szeretnénk jutni, vagy gyalog közelítjük meg, vagy motorcsónakon, mindkét opció fizetős. A gyalogtúra hossza kb. 6-7 óra, sok szintkülönbséggel, úgyhogy csak gyakorlott túrázóknak javasolnám. Bevallom őszintén, bármennyire is szerettem volna ezt gyalog teljesíteni, a könnyebbik utat választottam, és motorcsónakkal jutottam el végül. Még így is jut elég idő felfedezni, nagyjából másfél óránk van a visszaindulásig.
Tipp: a fizetős túrákról itt lehet tájékozódni, illetve időpontot foglalni:
Ha itt jár az ember, mindenképpen érdemes lemenni a partra is. Érdekes volt megfigyelni, hogy rajtam kívül csak egy másik fotós tartott velem, a többi túrista fent maradt a sziklán. Visszainduláskor kérdezték csak meg páran csalódottan, hogy jó volt-e onnan a kilátás.
Nem volt izgalomtól mentes az ott tartózkodás, mert a partra tartva elhagytam az egyik szűrőmet, ami a víz miatt nélkülözhetetlen volt, de szerencsére sikerült megtalálnom.
Mielőtt visszatérnénk a kikötőbe, közelebbről is láthatjuk a hatalmas sziklákat.
Since they predicted sunny/cloudy weather without rain for the whole morning, I chose Trælanípa. This is a relatively easy walk, you can go there and back in exactly 2 hours. It is important to note that this tour is paid, 200 crowns, which is approximately equivalent to 10,000 HUF.
The path leads along the largest lake in the Faroe Islands, which is called Sørvágsvatn (also known as Leitisvatn). It is famous for its unique optical illusion, where it appears as if the lake is floating above the ocean. At the end of the walk, we come to the rock called Trælanípa (Slave Mountain), which rises 142 meters above the sea. Its name must come from the Viking era, from where the slaves were pushed into the depths.
One of the most anticipated locations of my trip was Drangarnir. The impressive 70-meter-high sea arch rises straight out of the North Atlantic Ocean. This is a tour that must be planned in advance, because like many other attractions, the area is privately owned. You can only get here on three days: Saturday, Sunday and Wednesday, and the tours only start at a specific time (11:00). We have two options if we want to get here, either we approach it on foot or by motorboat, both options are paid. The length of the walking tour is approx. 6-7 hours, with some steep climb, so I would only recommend it to experienced hikers. To be honest, as much as I wanted to do it on foot, I chose the easier way and ended up by motorboat. Even so, there is enough time to explore, we have about an hour and a half until the return trip.
If you're here, it's definitely worth going down to the beach. It was interesting to observe that, apart from me and another photographer, no one get there. On the way back, only a few disappointed people asked if the view was good from there. Staying there was not without excitement, because I left one of my filters on the beach, which was essential because of the water, but luckily I managed to find it.
Before returning to the port, we can see the huge rocks closer.